Keleti posztmodern
Én a „posztmodern” terminustól őszintén viszolygok, és másképpen, mint ironikusan-szarkasztikusan soha le nem írtam. Különösen groteszknek éreztem volna a használatát itt Kelet-Európában, ahol a modernizmus maga is kisebbségi (bár a maga zárt közegében roppant szívós) enklávé, s ahol a közvélemény zöme számára olyan, immár évszázados fejlemények, mint az absztrakt-nonfiguratív festészet, a szeriális-atonális zene, a marxi vagy nietzschei antifilozófia, a pszichoanalízis, a logikai, halmazelméleti vagy kvantumfizikai paradoxonok, a feminizmus, Ferdinand de Saussure nyelvelmélete, a Bauhaus és í. t., még mindig (s most már talán örökre) ismeretlenek vagy gyanúsak maradnak.
— Tamás Gáspár Miklós: Szürkület, 2008. december 27.