Pontosan Seurat
Felépítése szempontjából a fénykép sajátsága az, hogy pontokból (szemcsékből avagy pixelekből) áll. A képalkotási módok közül ezért a mozaik tekinthető az elődjének, festészeti párhuzama pedig a pointillizmus. Egy méretes színes nyomat felbontásának közeli látványa Seurat ecsetkezelésére emlékeztet.
Attól függetlenül, hogy Seurat-ra ihletően hatott-e a fénykép, a színes fotó meglepően ritkán él eszközként a képfelbontás e szélsőségével. Inkább eltüntetni akarja a pontokat, mint kiemelni – például textúraként –, pedig ez a lehetőség különösen adott a digitális fotóban, ahol egyelőre kihasználatlanok művészileg a szép zaj lehetőségei.
A fekete-fehér fényképek szemcséssége ehhez képest régóta alkotó fogás a fotográfiában, és érdekes, hogy szintén Seurat rajzai, melyekből kiállítás nyílt a MoMÁ-ban, mennyire fényképszerűen hatnak ebben a vonatkozásban is. Például ezek: A Concert Européen-ben (1886-88 k.), Horgászó nő (1883 k.), Dajka (1884-85).
Georges Seurat: Horgászó nő (1883 k.)
Meglepő továbbá, hogy Seurat legjobb rajzain mennyire ragyogóan, bensőségesen és fotografikusan jelennek meg olyan fotográfiai alapelemek, mint a fény, a világítás vagy a mélység: Kőtörő, Le Raincy (1879-81 k.), Vasúti sínek (1881-82 k.), Courbevoie: Gyárak holdfénynél (1882-83 k.), Ülő nő napernyővel (1884-85), Eden koncert (1886-87 k.).
Georges Seurat: Courbevoie: Gyárak holdfénynél (1882-83 k.)
A kiállítás kísérőszövege nem utal a fotográfiai szempontra. Egy 4 képből animációba összefűzött együttes (SUBJECTS / The Café-Concert / 2) kommentárja csak effektusként észrevételezi és a fotó származtatott műfajához, a filmhez köti.
Egymás után nézve filmszerű a hatás (hogy egy olyan médiumot idézzünk, melyet még fel kellett találni); a váltott helyzetek változatos nézőpontokat kínálnak a távoliaktól a közelképekig;
csakhogy épp a fénykép volt az, ami Seurat korában már fel volt találva.
Ezenkívül egy rajz, a Kávéházi énekes (1887-88 k.) (CONSERVATION / Techniques / 4), noha kivételesen és áttételesen, technikailag is kapcsolódik a fényképészethez.
A Kávéházi énekes, Seurat munkásságában egyedülálló módon, Gillot papírra készült. A Gillot eljárás, melyet túlnyomórészt újságok és magazinok illusztrációjára használtak, kezdetben a nyomtatott vagy rajzolt képet egy cinklapra vitte át, melyet maratás után kinyomtattak. Ezt az átviteli módot az 1870-es évek közepére lényegében leváltotta egyfajta dombornyomásos fotográfiai eljárás.
Végül még egy fotográfiai jelleg: Seurat módszerének “gépiessége” (SUBJECTS, bevezető).
Festményeit “kutatóvásznaknak” (“toiles de recherches”) nevezte, és szembeszállva azokkal, akik költészetet láttak művében, Seurat leszögezte: “csak alkalmazom a módszeremet, ez minden.” Sok kortárs – mind művész, mind kritikus – egyetértett ezzel a hűvösen analitikus önjellemzéssel: Edgar Degas például “jegyző”-nek nevezte Seurat-t, míg Emile Verhaeren így írta le munkásságát: “inkább elméleti… mintsem egyszerűen szép”. Később Apollinaire ezt mondta rá: “a festészet mikrobiológusa”.
Vajon hova vezetett volna Seurat művészi útja?
31 évesen halt meg.
kiegészítés 2008 augusztus 9
az impresszionizmus fejlődése sok tekintetben hozzájárul a színes film problémájának a tisztázásához is. Nemcsak azáltal, hogy például a pointillisták megelőzték a színes fényképezés additív módszerét, mint Seurat, aki vörös és zöld pontoknak az egymás mellé helyezésével megfelelő távolságból nézve széles sárga síkot produkált, mint ahogy ezt az autokróm Lumière-fotolemez vagy a Dufaycolor film teszi, hanem főleg a színalakításra való egészségesebb beállítódással, amely nemcsak az új színérzést, hanem az új térbiztonság alapját is megteremtette.
— Moholy-Nagy László: A felszabadult színfényképezés felé, in: A festéktől a fényig, Kriterion, Bukarest 1979, 156-157. o.