Tükrök és ablakok: Szarkowski halála
Nemrég elhunyt John Szarkowski [ejtsd: sarkovszki], a modern fotóművészet történetének egy fontos kánonképző alakja. (Korábbi említésünk róla itt.)
John Szarkowski (1925–2007)
Részletek a The Times pályaképéből:
Bár sokszor elismétlik, túlzás lenne azt állítani, hogy az 1960-as évek elejére még mindig nem számított művészetnek a fotográfia. Szarkowski két elődje a MoMÁban, Beaumont Newhall és Edward Steichen olyan úttörő és népszerű kiállításokkal alapozták meg helyzetét, mint a The Family of Man (1955).
Miközben egyesek, mint Picasso, ragaszkodtak azon meggyőződésükhöz, hogy mivel bárki készíthet képet, az eredmény nem lehet művészet és nem lehet méltó a figyelemre, közelebb áll az igazsághoz az, hogy ami továbbra is hátráltatta a fotográfia pozícióját, az a történet hiánya volt és ennek folytán távolléte a művészeti világ fő mozgatójától, a piactól.
New Yorkban az első fényképekre szakosodott galéria, a Lee Witkin [.pdf, 74 KB] csak 1969-ben nyílt meg, a fotográfusoknak pedig inkább az újságírás, semmint a művészet jelentette az egyetlen járható pályát. A tárgyról szóló kritikai irodalom hasonlóan gyér volt. Mindennek megváltoztatásában segített Szarkowski, mégpedig nagyrészt teljesen magára utaltan.
Bizonyára szerencséje volt, hogy MoMA-beli időszaka egybeesett a művészeti ízlés demokratizálódásával; nemcsak azért, mert ez a fényképészet erősségére hajtotta a vizet, hanem azért is, mert találkozott személyes meggyőződésével. Szarkowski szemében a művészetnek nem kellett tudatosan művészien megjelennie (például fekete-fehérben), és nem kellett komoly témával vagy magasröptű céllal rendelkeznie. A közhely ugyanolyan érvényes volt.
[...]
az esetleges pillanatkép éppoly érdekessé válhatott, mint egy hivatásos munkája.
[...]
Elméleteivel nem mindenki értett egyet, bármilyen magabiztosan adta elő őket. 1978-ban például a fényképész álláspontját visszaadó tükrökre és a világot felfedező ablakokra [John Szarkowski (ed. and essay by): Mirrors and Windows: American Photography Since 1960, Museum of Modern Art, New York, 1978] osztotta a képeket. Ám némelyek úgy látták, hogy sok fénykép mindkettőre képes. Mindazonáltal az effajta vitából fakadó ösztönzés és a hozzá szükséges nyelv létrehozása újszerű volt és kulcsszerepet játszott a fotográfia felemelkedésében arra a polcra, amelyen a művészeti világban ma van.
[...]
Szarkowski kánont alkotott.
Mégpedig sokszor ismeretlen fotósok középpontba emelésével, akik azután rendre bevonultak a fényképészet történetének legelőkelőbb fejezeteibe.
Ugyanilyen érdekes, hogy Szarkowski maga is fotósként indult. Két épületfotográfiai könyv (The Idea of Louis Sullivan, 1956; The Face of Minnesota, 1958) s az utóbbi nagy sikere után a sivatag fényképezésébe kezdett a kanadai határnál, és innen hívta el váratlanul Steichen 1962-ben kurátornak a MoMÁba.
Miután mintegy 30 év múltán visszavonult innen, újra kivonult a tájba és folytatta a fotózást. Ízelítő a fényképeiből itt vagy ott: van köztük szépség, például ez, az vagy amaz.
John Szarkowski: Winesap from Barn (1997)
Beszélgetés (video, 15 perc) Szarkowskival és egyik felfedezettjével, Tod Papageorge-dzsal.