Mitől lesz nagyszerű egy fénykép?
Egy fotóművészeti weblog nemrég körkérdést intézett egy csomó fotóshoz a fenti kérdéssel: What makes a great photo?
Megdöbbentő a válaszok gondolati sivársága és lapossága, még egyébként jó fotósoké is, mint például Jeff Brouws, William Greiner, Chris Jordan, Alec Soth vagy Michael Wolf.
Michael Wesely: 27.3.1997–13.12.1998 Potsdamer Platz, Berlin
Potsdamer Platz (1997–1999)
A megkérdezettek közül egyedül Matt Niebuhr volt képes valami értelmeset írni, mégpedig a valóban kitűnő Michael Wesely 27.3.1997–13.12.1998 Potsdamer Platz, Berlin című fotóját idézve.
A példaként hozott fénykép (rendkívül hosszú expozícióval) a pillanatok olyan felgyülemlését tárja fel, mely összességében inkább az emlékezetre hasonlít. A Wesely által alkalmazott hosszú expozíciós technika (lásd portrésorozatát is) túlmegy a közvetlen vizuális részleten. Van benne valami disszonancia / dichotómia, amit kedvelek. Kedvelem a “nyugvóponttá” sűrített időtartamot — és a kiterjesztett pillanatot —, ahol a fénykép valami olyasmit tár fel, amit csak az emlékezet tart meg. E fotográfiák csodálatos kísérletet tesznek az “idő” és az “emlékezet” leképezésére.
Általában úgy érzem, hogy egy nagyszerű fényképnek képesnek kell lennie arra hívni nézőjét, hogy túllépjen a közvetlen képen — a közönségesen láthatón túli felé. [...]
Szeretem megpróbálni a szemeimmel hallani, mit mond a fotográfus.
Wesely letölthető katalógusai: Orinoco (.pdf, 254 KB) és New York Short Stories (.pdf, 1,1 MB).