Innováció nem létezik
Victor Schrager: Untitled #59 (2004)
Composition as explanation
Victor Schrager fotókompozíciói Luis Barragán bizonyos épületeire emlékeztetnek, egészen abban az értelemben, amit Álvaro Siza gyönyörű miniesszéje ír róla:
Barragán House (1947-48)
Calle Francisco Ramírez 14
Tacubaya, Mexico City
Építészet, mely fizikai jelenlétként burkol minket, egyszerű és sűrű, dacolva a leírással, utánzással és fotográfiával; egyetemes és jelenvaló.
A külső szelíd, már-már névtelen. Mégis — váratlanul és alkalomszerűen — élesen előlép, mint részlet egy életlen tájképből. Valaki átvezet a terein.
Tovasuhanunk.
Feleslegesnek tűnik a beszéd; minden egyedi, de soha nem rátarti.
A fény lazító vagy extatikus. És a szín? A Lélek változó állapotához illeszkedik. Sohasem meghatározott.
Betekintünk egy másik spontaneitásba: e spontaneitás egy üzenetekkel töltött “én”-t rejt, melyek egyszerrre ismerősek s távoliak (a fényképek élénk, tiszta színeket mutatnak — melyek Mexikóváros bármelyik utcáján vagy egy maja romon megtalálhatók —, de abból a látogatásból Barragán házában az arany az a szín, amire emlékszem).Barragán Építészete egyáltalán nem örök.
Saját tapasztalatától függ, vagy másétól, a létezés taglejtéseitől. Miként egy templomot újra meg újra, különféle módokon átalakítanak, e folyamatosan leromló építészet az Emlékezetben visszaáll; romok között rátalálva, egy föld alatt csodásan fennmaradt freskó gazdagságában, hogy a mérgezett levegőre kerülve újra felfedezzék.
Az újítás soha nem hagyja el az ősi értelmet.
Újítás — nem létezik.
Létezik az ártatlanság újrafelfedezése, a Kegyelem Állapotának megtartása, hogy ne vesszen ki az Emlékezetből.— Alvaro Siza: Barragán (Oporto, November 1994), in Raúl Rispa (ed.): Barragán: The Complete Works, Princeton Architectural Press, 1996, 11. o.
Barragán beszéde (.pdf, 60 KB) a Pritzker Díj átvételekor. Alapszöveg.
A Barragán Alapítvány.