Természetes absztrakció
Kant “érzelmi gyönyörűsége” hasonlatos ahhoz, amit Rembrandt [Nicolaes Ruts portréja] előtt átéltem. A látszólag megragadható tények illékonnyá válnak. A tudás ellentmond önmagának. Ennek az ellentmondásnak a tapasztalata mélyen és megmagyarázhatatlanul életmegerősítő. Az élet egy pillanatra túlemelkedik a normális tapasztaláson és végeredményben tartósan megváltozik.
Clifford Ross alapélménye a képpel kapcsolatban. Hullámzene című esszéje közeli betekintést ad abba, ahogyan a képről — mindkét értelemben — alkotott képei alakultak.
Clifford Ross: GRAIN VIII (2001)
Grain
Az anyaggal a korábbi évek során végzett munka során az volt az egyik legmeglepőbb és legfontosabb felfedezésem a fekete-fehér fotográfiáról, hogy eredeti célja ellenére, hogy leképezze a környező világot, természetes hajlama van az absztrakcióra. [...] Mi a különbség egy tiszta szürke ég és egy tiszta szürke bármi egyéb között? A válasz az volt, hogy egyáltalán semmi.
Akkor hát miért ne fotózzam magát a fényt a maga legtisztább formájában? Különbözne-e ez a tiszta kék ég fényképétől? A kérdésekre adandó válaszok azt ígérték, hogy egyszer s mindenkorra összeomlik a valóság és az elvontság közötti helyrehozhatatlan repedés fogalma.
Ezért elkezdte a nagyítóból kijövő fényt fotózni, “fény-képeket” hozva létre.
Ahogy előrehaladtam, a “fény-képeket” ["lightscapes"] “szemcseportréknak” kezdtem látni.
Végül, miután sokféle filmfajtára és más nagyformátumú kamerákkal lefotóztam a nagyítómból érkező fényt, a folytatásban különféle módokon hívtam elő a filmet, hogy felderítsem a szemcsézetének alakjában és szerkezetében bekövetkező változásokat. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy szobrász, aki őrületesen parányi méretben dolgozik.
Így született meg Ross Szemcse sorozata, a lényeg és a világtapasztalás meditatív vizsgálata.