Párhuzamos képalkotás
Váli Dezső fényképei láthatók október 5-ig a Godot Galériában. Egyfelől egy festészet melléktermékei, de egyszersmind a fotó iránti, több — részben professzionális — hullámot látott mély érdeklődés eredményei. Párhuzamos képalkotás. Műtermi és lefelé látó utcai felvételek, valamint néhány tájkép alkotja a Baki Péter elvégezte válogatás gerincét, és ezek tényleg szépek fizikai valójukban, együtt. Az anyag F. napló címen albumban is megjelent.
Váli Dezső: Műteremablak elfedve — F/80/04 (1980)
nagyobb méret
Váli nem fotográfus, de egész eddigi életében fényképező alkalmatosságok voltak a kezeügyében; maga is épített hatalmas lemezes fényképezőgépet, volt duplakihúzatú Voigtländer-szerelme és saját profi fotó-laborja, még az új, digitális technikát is azonnal kezéhez idomította, nem törődve az “analóg tábor” gyakori megvető, fölényes mosolyával. Mondhatjuk: Válinak mindennapi kenyere (inkább vajaskiflije!) a fotografálás. [...] Valakinek minden fénykép érdekes. Beláthatatlan kincs születik nap mint nap a világban. Hívhatjuk persze szemétnek is. Világ szinte már nincs is, csak kép-milliárdok vannak. Mítoszok születnek, gyártjuk magánmítoszainkat milliószám. A kérdés inkább az: válogatunk-e, és ha igen, hogyan? [...] Válinak a képekhez fűzött kommentárjából – ha másból nem – kiderül, hogy mindennek, a legutolsó kis csipesznek is pontos, sokszor átgondolt helye van, a véletlen is csak alapos megfontolás eredményeképpen kaphat helyet ebben a rendszerben, kiváló példa rá a padlón eltűrt, mit eltűrt, a padlón akart szemét. Óhatatlanul felmerül a nézőben, milyen rend az, amiben nincs helye, vagy pontosan kijelölt helye van a véletlennek, urambocsá’ a rendetlenségnek. [...] Nem mehetünk el szó nélkül a szellőztetések alkalmával készült utcaképek mellett sem: a Havas járda, a műteremből, vagy a Kertépítés alattunk különös rajza a legszebb absztrakt hagyományokat juttatja eszünkbe.
— írja Szüts Miklós.
Rövidfilm a megnyitóról.