A tér megmagyarázhatatlansága
A matematikai problematika titokzatossága, a tér megmagyarázhatatlansága, a végtelenség közelsége vagy távolisága; tér, mely az egyik oldalon kezdődik, és a másikon, mely ugyanakkor azonos az elsővel, megváltozott formában végződik; elhatároltság szilárd határ nélkül; sokrétűség, mely mégis egységet alkot; egyformaság, melyet egyetlen erőhangsúly jelenléte megváltoztat; egymás mellett fekvő színrészecskék vibrációja és átsugárzása; erőmező, mely csupa változóból áll; egymást metsző párhuzamosok és a végtelenség, mely mint jelen tér vissza önmagába; és emellett ismét a négyzet a maga teljes szilárdságában; az egyenes, melyet semmilyen viszonylagosság nem zavar meg és a görbe, melynek minden pontja egyenest alkot.
— Max Bill érdeklődésének gyönyörű esszenciája 1949-ből (idézi Mezei Ottó: Max Bill a Műcsarnokban, Művészet 1987/3, 14. o.)
Ugyanebben a folyóiratszámban egy beszélgetés előzi meg a tanulmányt, ahol ezt mondja Bill a művészképzésről, valamint a trendek mozgásáról:
A fiatal művészek képzését tulajdonképpen értelmetlenségnek tartom. Már több ízben kifejtettem, hogy azok a módszerek, melyekkel az ifjú művészeket manapság a főiskolán tanítják, tévesek. Ezek az emberek megtanulnak festeni, mert ezt ott meg lehet tanulni, aztán rászabadítják őket a társadalomra, mely ezután felelős az eltartásukért. Nekem az a véleményem, hogy először mindenkinek valami hasznos foglalkozást kellene elsajátítania. Ha azután elég erőseknek érzik magukat, akkor csinálnak majd jó dolgokat, függetlenül attól, hogy jártak-e művészeti iskolába vagy sem.
[...]
Egy dologgal tisztában kell lennünk. Mi az, ami ma aktuális, és mi az, ami ma eladható és kiállítható. Ez ugyanis messzemenően a műkereskedelem trükkje. A múzeumi és műkereskedelmi emberek maffiája hozza létre az ilyen új vad festészet sikerét.
— Sinkovits Péter: Végtelen spirál: Interjú Max Bill-lel, uo. 10. o.