Dunaújváros megnyitva
Szombaton megnyílt a Dunaújvárosi Fotóbiennále.
Az előrejelzéssel ellentétben nem 7, csak 5 nagyobb és 20 kisméretű képem látható az Intercisa Múzeum emeletén.
Ugyaninnen Papp Nikoletta (egy, kettő, három, négy) és Tikos Dóra (egy és kettő) polaroidjait, Horváth Bence épület-képpárjait, Sárközi Péter Félmúlt – Féljövő (ld. weboldalán: galéria / Art Brut képcsoport) sorozatát tudom kiemelni. (A polaroidok monitoron visszaadhatatlanok, csakis eredetiben jön elő a szépségük.) A KMI földszintjén nagyon szép Silvie Kolevová teremőr-sorozata, a pincegalériában pedig Várhegyi György portréi közül kettő.
A biennale 9 helyszínéből 6-ot látogattunk meg.
A legszebb fotó, amit ezen a napon láttam, nem tartozik a biennaléhoz. Az Intercisa második emeletén az Industria gyermekei című fényképkiállításon szerepel ez a leírhatatlanul gyönyörű dolog – mert pillanatkép is lehet nagyszerű:
nagyobb méretben
(kiegészítés: Bánhalmi János Rendszerek, változások (Népszabadság, 2008) című fotóalbumának borítóján hasonló felvétel látható; övé lehet a fenti is.)
Dunaújvárosban első ízben sétálva ilyesmik jöttek szembe először: lamellás lakótelepi házak, egy lépcső és a másik, energia, iszap és nyírfaliget. Azután kékre bontva emberek, pad, fal. Egy világszép rakparti óriásrelief. És egy munkásművház üvegfala: egy (három), kettő (öt).
pad; nagyobb méretben
előzmények:
2007 április 21 Mához egy hétre: Dunaújvárosi Fotóbiennále megnyitó
2007 március 26 Jön: Dunaújvárosi Fotográfiai Biennale 2007