A példaszerű láthatóság közvetítői

Antoine Vergote pszichoanalitikus és valláspszichológus, a magyarul is olvasható Valláspszichológia szerzőjének hazai megjelenés előtt álló újabb könyvéből idézek.

a kultúra átalakulásának [...] kitett keresztény vallás [...] nehezen képes megragadni megfelelő képzeleti formákat, melyekben a természetfeletti megmutatkozhatna az ember mindennapi életében.

„A média állandóan változó képekkel népesíti be képzeleti életünket. A középkor képzelete kétségkívül nem volt kevésbé népes. A mi képeink természetesen az otthonainkban, az újságjainkban, a tévékészülékeinkben vannak jelen; az ő képeik viszont, a vallási képek a templomaikban voltak összegyűjtve. Zarándokhelyeikhez és a nagyszerű katedrálisokhoz képest azonban a mi legkáprázatosabb, szélesvásznú képzelgéseink, akár a legnagyobb képernyőre vetítve is pusztán gyermekes dolgok, főleg mert csak játékok, időtöltések.”*

[...] A hit állandóan egy szent kinyilatkoztatásra hivatkozik, mely egyre jobban halványul az időben, és technológiai civilizációnkhoz hasonlóan a keresztény hit is fokozatosan megfosztotta magát, érzelmi és képzeletbeli téren egyaránt, a szimbolikus összhangtól a természettel.

* A. Malraux, L’Homme précaire et la littérature (Paris: Gallimard, 1977), 22. o.

Nem mások fosztanak ki, magunk fosztjuk ki magunkat. Emlékezetünk után vagy vele együtt a saját képzeletünket. Holott a technológiai civilizáció a technikai képpel éppen olyan időszerű “képzeleti formával” ajándékozta meg magát, melyben a tanúságtétel logikája működik. Márpedig a hit hagyományában a tanúság az az alkotó és értelmező művelet, mely átvilágítja az “időbeli halványulást” és ezáltal áttetszővé teszi a “kinyilatkoztatásra hivatkozást”. Aligha véletlen, hogy erre nézve Vergote az ikon funkcióját tartja példaszerűnek.

Az a hely, melyet a keleti orthodox hagyomány istentiszteletében és kulturális formáiban az ikonnak szánt, jó példa arra, hogyan lehet kielégíteni az ember szomját a példaszerű láthatóság és a közvetítő formák iránt oly módon, amely nem hódol be a pszichológiai illúziónak, és ami hitelesen keresztény.**

** ld. P. Evdokimov csodálatos tanulmányát, L’Art de l’icône. Théologie de la beauté (Paris: Desclée de Brouwer, 1970)

— Antoine Vergote: Bűntudat és vágy: A vallásos szemlélet és torzulásai, ford. Mohi Zsolt, megjelenés előtt (8. fejezet vége)

Lassan kiderül, mennyire “megfelelő képzeleti forma” a fénykép.

hozzászólás: