Örök légvárak

Carl Zimmerman légnemű épületeiben szépségesen lebeg a tér a fiktív ipari múlt és a neoklasszicizmus utópiája fölött. Saját website-ja itt.

Carl Zimmerman: Mausoleum, Birmingham, England (Interior)

Carl Zimmerman: Mausoleum, Birmingham, England (Interior)


Itt részletesen leírja, hogyan készültek a képei. Maketteket épít, mint James Casebere (ld még itt) vagy a korábban már említett Mayumi Terada.

James Casebere: Arena (1995)

James Casebere: Arena (1995)


Zimmerman azonban a fényképeivel együtt a modelljeit is kiállítja, hogy áttetsző legyen: nem illúziókeltésről van szó. Inkább egy olyan építés metaforájáról, amely a fonákjáról a színére fordítja vissza a mai sztárépítészet logikáját. Ez ugyanis szándékosan látványosan dokumentálható és reprezentálható, azaz nemcsak hatásosan fényképezhető, hanem a használat helyett kifejezetten és elsősorban fotózásra szánt házakkal terheli a Földet. Zimmerman észjárása ezzel szemben visszafog és befelé fordul, emberi léptékkel felérhető és nyílt marad, mint Valéry Eupalinosának eszménye.

Csínján bánok az álmokkal, úgy tervezek, mintha kiviteleznék. Már soha nem bámulom lelkem formátlan terében azokat a képzeletbeli épületeket, amelyek úgy viszonylanak a valódi épületekhez, mint a kimérák és szörnyek a valóságos állatokhoz. Amit gondolok, megvalósítható; és amit megvalósítok, ésszel felérhető…

— Paul Valéry: Eupalinosz vagy az építész (1923), ford. Somlyó György, in: Két párbeszéd, Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1973

nem lehet hozzászólni