Változók a szemfedő mögül
Brendan Austin legszebb fotósorozata mindenképpen a sötét tér (dark space), mely a halál tabujával néz szembe. A világítás és a világosság diktatúrájában, ahol paradox módon perifériára szorul a fény.
Brendan Austin: dark space sorozatból
azt hiszem, hogy környezetünk sötét zugai és elfeledett peremvidékei éppoly döntőek térérzékünkre nézve, mint a “világos tér” hozzáférhetőbb és előnyt élvező eszméje.
[...]
munkámban azonban a “sötét tér” építészeti területei vannak túlsúlyban. ezek az elgondolások arra vezettek, hogy azokat a határtájakat kutassam, amelyek annak peremén léteznek, amit “világos tér”-nek tekintenek. arról a modern eszméről van szó, mely szerint egészségi, biztonsági és láthatósági célból ki kell pucolni és be kell világítani a teret. úgy tartják, hogy az “eszményi város” nyílt fényben úszó, biztonságos környezet, mely mentes a baljósan sötét sikátoroktól és a modern romokként ünnepelhető épületektől.
munkám fókuszában azonban peremvidékek és határok állnak. európa legnagyobb rádióteleszkópjának a romjai; egy használaton kívüli öregotthon elhagyott szobái; az északi black metal színtér erőszakos tája; a titkos ukrajnai atomtengeralattjáró-támaszpont és a királyi posta london alá ásott alagútjai.
[...]
a térnek nem a dokumentációját akartam ábrázolni, hanem a sötétség mögött elterülő elvontságot és üregeket: egy sötét tér ismeretlen változóit.
— írja.