Oldalnézet (szegény Uccello)
bármilyen szellemesek és szépek is a távlat törvényei, ha valaki mértéktelenül elmélyed bennük, csak elfecsérli az időt, erőlteti a természetet, megterheli elméjét, s ezért tehetsége, mely eredetileg könnyed és termékeny volt, nagyon gyakran nehézkessé és meddővé lesz; ha pedig nagyobb fontosságot tulajdonít a perspektívának, mint az emberi alakoknak, stílusa kiszárad, képei megtelnek oldalnézetekkel; mindez oda vezet, hogy a művész túlságosan apró részletekre bontja fel a dolgokat; ráadásul az effajta festő gyakran magányos, különc, búskomor emberré válik és elszegényedik, mint Paolo Uccello… Paolo tehát folyton a művészet legnehezebb kérdésein törte a fejét, sohasem fecsérelte az időt másra [...]
— Giorgio Vasari: Paolo Uccello, in: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete, ford. Zsámboki Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó 2004, 51. o.
Feszélyező, ha valaki emberábrázolás helyett “a művészet legnehezebb kérdésein” töri a fejét. Például a perspektíván meg az apró részleteken, amikkel egyébként a fotográfia nem tud nem foglalkozni.