Fényből született kép

Egy gondolatkísérlet részeként az ikon szót a fotó, az ikonfestészetet vagy ikonművészetet a fotográfia, az ikonfestőt pedig a fotográfus helyettesíti a következő passzusokban.

A fotográfia olyan elevenen, olyan vitathatatlan objektivitásban és önérvényűségben jelenik meg a tekintet előtt — a szellemi és testi tekintet előtt egyaránt —, hogy szikrányi hely sem marad szubjektív jellegének feltételezésére.

[...]

a fotó nem [...] önérvényű művészi tevékenység terméke, hanem a tanúságtétel alkotása, aminek többek között a művésziségre is szüksége van. Így például a fotó lényegéhez tartozik az is, amit lekezelő hangsúllyal “tömegtermelésnek” tituláltál, hiszen a tanúságtételnek minden házba el kell jutnia, minden családhoz [...]. A fotográfia technikájának lényeges eleme az is, hogy gyorsan lehessen végezni, a túlzottan finom rajzolatú [...] fotó természetesen arra a korra jellemző, amely [...] luxus, hívság és gyűjtőszenvedély tárgyává tette.

[...]

a fotográfiában nincs helye az árnyékolásnak: a fotográfus sötét dolgokkal nem foglalkozik [...].

[...]

Való igaz, ha fotográfia nem létezne, il faudrait l’inventer [ki kellene találni]. [...] A fotográfus a sötétség felől halad a világosság felé, a sötéttől a fény felé. [...] ez a kép a fényből születik.

[...]

A fotográfia a fényt a tárgyakhoz képest nem külsőlegesnek látja, de nem is a tárgy önérvényű sajátosságának: a fotográfia számára a fény feltételezi és létrehozza a tárgyakat, a fény a tárgyak objektív oka, amely már csak ennélfogva sem értelmezhető merőben külsőleges mozzanatként; a fény a tárgyak transzcendens teremtő elve, önmagát a tárgyak által jeleníti meg, de sohasem huny ki rajtuk.

[...]

A fény cselekedeteinek gyümölcse tehát Isten akaratának, azaz a létező ontológiai normájának tapasztalása vagy keresése [...]. Ez mindennek a feltárulása, azaz annak belátása, hogy a földi világ nem felel meg szellemi alapelvének, ideájának, Isten képének — s mindezt a világosság, a fény “teszi nyilvánvalóvá” (Ef 5,13).

Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz, ford. Kiss Ilona, Typotex, Bp. 2005, 58., 140., 151., 153., 160., 166-167. o.

nem lehet hozzászólni