Malevics-jegyzetek

Mint alább jegyzetelt művének elején kiderül, a fotográfiát alacsonyrendű utánzó eljárásnak tekintette Malevics, akinek írásai — magyarul különösen — töredékesen hozzáférhetők. Néhány, sajnos kétes szöveghűségű részlet ebből az aszketikus poétikából.

Az I. részből:

minden rendszer statikus (akkor is, ha mozgás) — minden konstrukció dinamikus, hiszen “útban van” a rendszerré válás felé.
[...]
az anyagról alkotott elképzeléseink és felfogásaink mind torzképek, amelyek a tényleges valóságnak a legkevésbé sem felelnek meg.
Az anyag maga örök és változtathatatlan, az élet iránti részvétlensége — élettelensége — rendíthetetlen.
[...]
A napi élet eseményeinek az imént említett tükörképszerű ábrázolása megmarad azoknak, akiknek nincsen meg az a képességük, hogy újat alkossanak, és alulmaradnak a jelenséggel mint olyannal szemben.
[...]
Ha azt mondhatjuk, hogy a műalkotások a tudatalatti (vagy: tudatfeletti) alkotásai, akkor el kell fogadnunk, hogy ez a tudatalatti tévedhetetlenebb, mint a tudat.
[...]
Az ember a természeti erők veszélyes összességeként él, ismeri meg a természetet tudatában, és megpróbálja jól kigondolt harci és biztonsági fegyvereit szembeszegezni vele. Miközben a “létért vívott harcban” hatalmas ipart épít ki, meg sem fordul a fejében, hogy a természet veszélyessége nem más, mint túlérzékeny képzelőerejének látomása. Képzelet szülte látomás ellen küzd — és nem látja a természet tökéletességét.
A művészetben ember és természet viszonya egészen más. A művész számára a természet mindig maga a tökély; esőben és viharban éppúgy, mint napsütésben.
A tudomány és a művészet útjai egymástól messze járnak, úgyhogy a tudósnak inkább a pappal közösek az útjai, mintsem a művészével.
Egy gép külső mázolása arra szolgál, hogy megvédje a gépet a légkör romboló természeti erőitől; hasonlóan ahhoz, amikor a pap szent olajjal megkeni az embert, hogy megvédje a gonosztól és a rontástól… Ez a tudományos értékkonzerválás lényege.
[...]
az impresszionisták [...] a meglevő művészi kultúrát egy új, addig lappangó elem — a “fény” — által tökéletesítették.
[...]
Az alkalmazott művészet (amelynek funkcionális formákat kell alkotnia) csak félreértés eredményeképpen jöhetett létre.

A II. részből:

az érzet — mint olyan — lényeges, teljesen függetlenül attól a környezettől, amely létrehívta. [...] “Sivatagba” jut, ahol semmi más nem ismerhető fel, csak az érzet.
[...]
Nem létezik többé a “valóság hasonmása”, nincsenek már eszemi elképzelések — nincs már semmi, csak a sivatag!
A sivatagot azonban betölti a tárgynélküli érzet szelleme, amely mindent áthat.
[...]
A szuprematizmussal nem új érzetvilág lép színre az életben, hanem az érzetvilág új, közvetlen ábrázolása — általánosságban.
[...]
Az új, tárgynélküli (”funkciótlan”) művészet és az antik művészet közötti különbség abban áll, hogy míg az utóbbi teljes művészi értéke csak akkor kerül napvilágra (csak akkor ismerik fel), amikor az élet, újabb hasznos funkciók keresése közben túllép rajta, addig az előbbi, nem alkalmazott művészet művészi eleme megelőzi az életet, és maga zárja be az ajtót a “gyakorlati felhasználás” előtt. [...] csakis a művészi értékek tökéletesek és örökéletűek.
[...]
Csak a művészi értékek szegülnek szembe az értékítéletek változékony játékaival; olyannyira, hogy például a szentképeket vagy isten-képeket, amennyiben a bennük megformált művészi érzet nyilvánvaló, minden további nélkül őrizhetik az ateisták múzeumaiban (és őrzik is őket ténylegesen). [...] Életünk színjáték, amelyben a tárgy nélküli érzetet tárgyi jelenség ábrázolja [...], ahol a “színészek” olyannyira extázisba esnek, hogy a színdarabot (és benne saját szerepüket) már magával az élettel azonosítják. [...] A szuprematisták mégis feladták az emberi arc ábrázolását (és a naturalista tárgyiasságot általában), s új jeleket találtak a közvetlen érzet (nem az érzet “megformált” visszfényének) kifejezésére, mivel a szuprematista nem szemlél és nem tapint — hanem érez.

Kazimir Malevics: A tárgynélküli világ (Die gegenstandslose Welt), ford. Forgács Éva, Corvina, Budapest 1986, 12., 14., 28., 34., 36., 46., 61., 65., 66., 74., 76., 86., 92. o. (kiemelés az eredetiben)

nem lehet hozzászólni