Nem lehet megállni
A képi világ, melyet Lambri elénk tár, leginkább olyan, mint amikor elmegyünk az utcán valaki mellett, aki akkora összpontosítással bámul fel az égbe, hogy nem állhatjuk meg, hogy magunk is felnézzünk abban a reményben, hogy megértjük, mit lát.
— olvasom Luisa Lambri fényképeiről, melyek legtöbbször nagyhírű építészek architektúráját ábrázolják szokatlan módon belülről és úgy, hogy a mellékelt tudás nélkül aligha ismernénk fel a helyszínt. Névtelenné tisztítja a nevezetest.
Luisa Lambri: Untitled (Barragán House #23) (2005)
[fényképei] inkább egyszerre mélyen személyesek és légiesek, semmint részvétlenek és konkrétak. Munkája továbbá olyan finomsággal és bensőségességgel átitatott, amely homlokegyenest ellentétes azzal a merő realizmussal, mellyel például Thomas Ruff vagy Candida Höfer műveiben találkozni.
— írják róla másutt (.pdf, 93 KB).
Lambrit már említettük egyszer. Lásd még itt, ott, amott, emitt, amottan és emitten meg ott, majd pedig ismét itt, ott, amott, emitt, amottan és emitten, no meg itt.
A kép kapcsán — Barragánról korábban:
2007 május 20 Visszavert szépség
2007 április 22 Innováció nem létezik