archívum: 2007 május

Bevetett föld

2007 május 29 Kedd

Egy bevetett földdarab nem bevetett földdarab, hanem sorjázott rend, a tavasz lehelete, a föld szőnyege.

— Klee, in Werner Haftmann: Paul Klee, Corvina, Budapest, 1988, 119. o. (idézi Varga Mátyás említett tanulmánya)

Franco Fontana színes tájképei;
és Robert Weingarten: Palouse Pattern #12, #14, #24.

Fontanáról még itt, ott, ott és emitt.

Franco Fontana: Imaginary Landscape, Italy (1998)

Franco Fontana: Imaginary Landscape, Italy (1998)


Robert Weingarten: Palouse Pattern #14 (2001)

Robert Weingarten: Palouse Pattern #14 (2001)

Kiállítások májustól

2007 május 28 Hétfő

Tervgondolatok — Gondolattervek. Rajzok, látványtervek, makettek és animációk, megvalósulás előtt álló épületek és pályázatokon szerepelt, nem kivitelezett elképzelések győri építészektől, akik a következők: H Építésziroda, Comfort Tervező Kft., Czita Építésziroda Kft. (azaz Tamásék), Dimenzió Tervező Kft., DPi design, Fényjel Stúdió Kft., Kvadra Építésziroda, RAS Építész Kft., rmi design, Tutiterv Kft.

Helyszín: Győr, Városi Művészeti Múzeum, Esterházy-palota, Pince Galéria (Király u. 17.), megtekinthető 2007. június 30-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Breuer Marcell: Dizájn* és építészet a Ludwigban, 2007. május 4 – szeptember 2.
(* A design szót egyetlen épeszű nyelv sem írja át a maga kiejtésére, ilyen rútul, szervilisen és ostobán, mint a magyar. Én sem teszem a továbbiakban, akármit ír a hatályos helyesírási szabályzat.)

És ha már a Ludwigban járunk, akkor ugyanott:
Koncepció: Fotográfia** – Párbeszédek és állásfoglalások. A fotográfia** hagyományos műfajaitól a szerzői fotográfiáig.** Válogatás a DZ BANK Művészeti Gyűjteményéből. 2007. április 27 – június 10.
(** A másik tehetetlen sznobizmus: inkább háromszor szóismétli a fülcsengésig azt, hogy “fotográfia”, nehogy a megfelelő magyar — mellesleg nagyon szép — fénykép(észet) szót kelljen használnia.)

Erre majd részletesebben is visszatérek, de a beharangozóban van egy érdekes passzus.

A dialógus mindig nyitottságot feltételez. A dialógus Istennel, a természetfelettivel hosszú időn át vezető témája volt a művészeteknek és még ma is az.

Elég különösen hat például ennek a kiállításon szereplő Gerhes-képnek az üres iróniája mellett.

Szintén a Ludwigban, mert nagy az Isten állatkertje:
Csi Peng: Fájdalompiac. Made in China — Made in Hungary cserebere. 2007. május 26 – június 3.

A Ludwig Múzeum látogatói egy valódi „kínai piacot” találnak a harmadik emeleten, 2007. május 26–június 3. között. Csi Peng fiatal kínai fotóművész [...] nyugati utazásai folyamán elszomorodott [...], hogy a kínai piacokat Európa-szerte elárasztotta a „gagyi”. Ezért elhatározta, hogy létrehoz egy kölcsönös csereberén alapuló piacot. Egy fotósorozatának, a Sprinting Forward-nak egyik lapjából kinyomtat 1150 példányt, kitűnő minőségű papírra, amit Pekingből Budapestre szállíttat. Az útvonal ugyanaz, amelyen mások a – Csi Peng számára fájdalmasan – silány árut szállítják.

A [...] sorszámmal ellátott, A/4-es színes lapokat (Made in China) aztán a látogató kicserélheti a magával hozott saját rajzra, fényképre vagy bármilyen kis tárgyra (Made in Hungary). Ily módon a kínai–magyar kereskedelem spirituális előrelépésének részesévé válhat bárki, aki részt vesz az akcióban.

Közeledő sűrűség

2007 május 25 Péntek

“Fény nélkül nincs tér.”
[...]
Néha, amikor eltűnődünk és homályosan bámulunk a közvetlen látómezőnkbe tartozó evilági tárgyakon túli távolságba, úgy tűnik, mintha váratlanul mindent világosabban és teljesebben fognánk fel, mint valaha.

És mintha a távolság abba a közelségbe jönne, melyet a közeli tárgyak sosem érhetnek el. Pertti Kekarainen Hely (Tila) és Sűrűség (Density) sorozatai. Ld. még itt vagy ott. Másik cikk róla itt.

Pertti Kekarainen: TILA (Passage VI) (2007)

Pertti Kekarainen: TILA (Passage VI) (2007)

A homlokzatok mögött

2007 május 24 Csütörtök

Emlékezet, mozgás, jelenlét. Civilizáció-semlegesítés. Három gyönyörű sorozat Kevin Haas-tól: Black Labels, Blank City, YYZ06: Toronto Portfolio.

Ezek a képek egyrészt a város reprezentációja és valós tartalma közötti viszonyra összpontosítanak: mit fogadtunk el és hol omlik le a külszín.

írja Haas erről az utóbbi fényképsorról. Ld. még itt is.

Kevin Haas: YYZ06: Toronto Portfolio (2006)

Kevin Haas: YYZ06: Toronto Portfolio (2006) sorozatból


Vö. Michael Najjar netropolis sorozatával (vigyázat, idegesítő website) vagy Roelof P Van Wyk Az építészet közömbössége című fotóival.

Michael Najjar: netropolis tokyo

Michael Najjar: netropolis tokyo
netropolis (2003-2005)


Roelof P Van Wyk: The indifference of architecture

Roelof P Van Wyk:
The indifference of architecture: A parking garage

Tejfehér-egyensúly

2007 május 23 Szerda

Sandra Kantanen nem törődik azzal, hogy a szépség esetleg helyvesztett, akár tiltott. Saját értékeket ápol, melyekhez hű: harmónia, igazság, egyensúly.

Kantanen tejfehér csendéletei: Variáció I, Variáció II, Variáció III, Variáció IV, Variáció V, Variáció VI, Fehér csendélet I, Fehér csendélet II.

Tónusban és motívumban Bohnchang Koo Edények a szívnek sorozatával, kompozícióban Schragerrel szomszédos.

Technikailag a festés és a nagyítás házasítására játszik:

Így további melléknév nélküli “képről” beszélhetek.


Sandra Kantanen: Variation I

Sandra Kantanen: Variation I (2005)


Műveit ld. még itt, ott, amott és emitt.

Rezervátumok között

2007 május 22 Kedd

A kultúrából egy ideje többé-kevésbé száműzött vallás most ornamentikaként és a legnagyobb leleplezések esélyeseként kerül vissza a kulturális érdeklődésbe. A megélt hit azonban vagy kuriózumnak számít, vagy elveszti szalonképességét. [...] Az egyházban (és az egyház által) pedig egyre ritkábban szólal meg az fajta misztikus hang, amely rá tudna mutatni az Isten teremtette világ szépségére és arra a fontos élményre, hogy bármennyire is ott van mindenütt a rossz, a jó mégiscsak erősebb. Egyház és művészet útjai — néhány kivételtől eltekintve — szinte végérvényesen elválnak. [...] Jelentős művészek az utóbbi évszázadban szinte alig dolgoznak egyházi megrendelésre, az egyházművészet művelői pedig csak nagyon ritkán jelentős művészek.

[...]

A hívők tárgyi kultúrájában nagyon nagy szerepe van a giccsnek. [...] A század végére azonban mintha Nyugaton a vallásos emberek többsége elveszítette volna misztikus érzékenységét: az egyházat sokan legszívesebben úgy fogják fel, mint szervezetet, pártot; s ennek folytán a szervezeti mivolt minden fórumon sokkal erőteljesebben hangsúlyozódik, mint a lelki karakter. Az utóbbi években nemcsak a művészetek iránti érdeklődés csökkent, hanem úgy tűnik, mintha a kreatív teológiai gondolkozás is sok ponton zsákutcába jutott volna. Többnyire a hívek maguk sem állnak meditatív viszonyban sem hitükkel, sem pedig az őket körülvevő világgal. A modern művészet lényegében azonban még nem tehette meg, hogy lemondjon erről a meditatív viszonyról, hiszen sem a műalkotás létrehozásának, sem pedig a mű befogadásának folyamata nem gyorsítható egy határon túl.

Régóta ideje volt, hogy Varga Mátyás OSB Az eltérés öröm(hír)e: Gondolatok művészet és hit viszonyáról című alapvető esszéjéből idézzek. (Itt is megtalálható.)

Kiemelések mindvégig tőlem.

Még egy fontos passzus, melyből értékes tanulságok vonhatók le kedvenc témánkra, a fényképre és mai helyzetére nézve is:

Paradox helyzet, hogy éppen az utóbbi évtizedekben, amikor a művészet még a korábbinál is kisebb szerepet kap az emberek többségének életében, divattá vált, hogy a világ nagyvárosaiban hatalmas múzeumokat építenek a modern művészeteknek. Azt hihetnénk, hogy ezek a légkondicionált beton- és üvegpaloták a tisztelet és elismerés kifejeződései, ugyanakkor, ha jobban megnézzük, látjuk, hogy gettók vagy talán még inkább: rezervátumok, ahol a látogató nyugodtan tanulmányozhatja egy különös, az ő életére, mindennapjaira nézve teljességgel közömbös tevékenység és életforma produktumait. A művészet (ugyanúgy, ahogy a szecesszióban a vallásos hit) most a legnagyobb leleplezés esélyese. Ez valószínűleg már végső állomása egy önpusztító folyamatnak. Mert abban a pillanatban, amikor a nyugati művészetre az újramondás, az ismétlés emberi feladatával szemben az állandó újatmondás nem emberi tiszte hárult, már elkezdődött e művészet titáni vállalkozása, amely jó ideje mintha a pillanatnyi túlélés érdekében készséggel asszisztálna önnön felszámolásához is. Napjainkra pedig már-már megkerülhetetlen alapelvévé nem a sokféleség feletti öröm, nem az ellentéteket is befogadni képes ‘misztikus’ beszéd vált, hanem egyfajta mindent átható irónia, amely miközben lázasan és elkeseredetten küzd mindenfajta metafizikus “igazság” ellen, elveszítette képességét arra, hogy kreativitását a tanítvánnyá válás alázatra tanító és szabadságot adó folyamatában találja meg.

Napnyugta után

2007 május 21 Hétfő

Minél újabb egy kultúra, annál jobban fél az éj beálltától.

— Wolfgang Schivelbusch: “disenchanted night

John Banasiak lényegi éjszakai fényképei Chicagóban és környékén készültek.

John Banasiak: Chicago, IL (1974)

John Banasiak: Chicago, IL (1974)


Hasonló témában gyönyörű Darren Cerkownyk Abandonment Security, 2005 sorozata.

Darren Cerkownyk: Abandonment Security #2 (2005)

Darren Cerkownyk: Abandonment Security #2 (2005)


Van néhány szép éji fény Jimmy Fountain-nál is.

Visszavert szépség

2007 május 20 Vasárnap

Igaz, hogy a szépség nem volt valami nagy becsben a művészetben az elmúlt évtizedek alatt. Ám a reprezentáció problémájának és a “mindennapok” taglalásának mintegy két évtizede után azt látjuk, hogy a kortárs művészetben most egészen új módon tárgyalják a szépség, a fenséges és a képszerű lehetőségeit.

mondja Jorma Puranen finn fotóművész. Ez Luis Barragán intésére emlékeztet a Pritzker Díj átvételekor 1980-ban.

Riasztó, hogy az építészetnek szentelt közlemények száműzték lapjaikról a Szépség, Ihlet, Varázslat, Bűvölet, Igézet szavakat, s ugyanígy olyan fogalmakat, mint Derű, Hallgatás, Meghittség és Ámulat.

De térjünk vissza Puranenhez:

A fotográfiának különösen azok az erőforrásai érdekelnek, amelyekkel az emlékezet és a történelem szintjeiről lehet beszélni.


Jorma Puranen: Shadows, reflections and all that sort of thing #26 (2004)

Jorma Puranen:
Shadows, reflections and all that sort of thing #26 (2004)


Árnyékok, tükröződések és minden efféle című gyönyörű sorozatában régi arcképfestmények becsillanásait, visszaverődéseit, felületi egyenetlenségeit fényképezte.

Valamiféle sebezhetőség érzetét keltik a nézőben, mely a pillanat és az állandóság, a fényvillanás és az évszázados patina közötti feszültségekből ered. Ez a munka nem az eredeti és a másolat viszonyáról szólt, hanem a fotográfiai folyamatról mint olyanról, a látás összetett módjairól, a jelenlét lehetőségéről. [...] Jean-Luc Godard mondta, hogy “a fénykép nem a valóság tükröződése, hanem a tükröződés valósága”.

Mitől lesz nagyszerű egy fénykép?

2007 május 19 Szombat

Egy fotóművészeti weblog nemrég körkérdést intézett egy csomó fotóshoz a fenti kérdéssel: What makes a great photo?

Megdöbbentő a válaszok gondolati sivársága és lapossága, még egyébként jó fotósoké is, mint például Jeff Brouws, William Greiner, Chris Jordan, Alec Soth vagy Michael Wolf.

Michael Wesely: 27.3.1997–13.12.1998 Potsdamer Platz, Berlin

Michael Wesely: 27.3.1997–13.12.1998 Potsdamer Platz, Berlin
Potsdamer Platz (1997–1999)


A megkérdezettek közül egyedül Matt Niebuhr volt képes valami értelmeset írni, mégpedig a valóban kitűnő Michael Wesely 27.3.1997–13.12.1998 Potsdamer Platz, Berlin című fotóját idézve.

A példaként hozott fénykép (rendkívül hosszú expozícióval) a pillanatok olyan felgyülemlését tárja fel, mely összességében inkább az emlékezetre hasonlít. A Wesely által alkalmazott hosszú expozíciós technika (lásd portrésorozatát is) túlmegy a közvetlen vizuális részleten. Van benne valami disszonancia / dichotómia, amit kedvelek. Kedvelem a “nyugvóponttá” sűrített időtartamot — és a kiterjesztett pillanatot —, ahol a fénykép valami olyasmit tár fel, amit csak az emlékezet tart meg. E fotográfiák csodálatos kísérletet tesznek az “idő” és az “emlékezet” leképezésére.

Általában úgy érzem, hogy egy nagyszerű fényképnek képesnek kell lennie arra hívni nézőjét, hogy túllépjen a közvetlen képen — a közönségesen láthatón túli felé. [...]

Szeretem megpróbálni a szemeimmel hallani, mit mond a fotográfus.

Wesely letölthető katalógusai: Orinoco (.pdf, 254 KB) és New York Short Stories (.pdf, 1,1 MB).

A végtelenségig nézni

2007 május 15 Kedd

Három nap múlva, pénteken délelőtt vetítettképes előadást tartok az Építész Mester Egylet Mesteriskoláján A végtelenségig nézni: Sűrű fényképészet címmel. Tamás hívott meg, és Getto Tamás lesz a moderátor.

A fő kérdés természetesen az, hogy milyen ismérvek alapján veszek fel alkotókat és fényképeket az anyagba. Elsőre könnyebb megmondani, mi alapján nem.

A válogatás elve nem technikai, nem művészettörténeti, nem fotótörténeti, nem elméleti, nem ismeretterjesztő. Nem is igazán tematikai, bár itt már van egy szűkítés: részben a merítés, részben a gondolatok érettsége nem tart ott, hogy emberábrázolás szerepelhessen. Erősebb szűrő, hogy nem jelenhetnek meg azok a rendkívül elterjedt fotográfiai megközelítések, amelyek a várost, a civilizáció központi jelképét antropológiai tünetként, a természetet dekorációként vagy kuriózumként, az embert pedig szociológiai vagy szociográfiai lényként kezelik; amelyek a képalkotás közegét a médiaprojekcióban, motivációját az önkifejezésben, lényegét a pillanatban vélik felfedezni; és amelyek művészetként adják el az alkalmazott mesterséget. Továbbá kizártak azok a felvételek, amelyek érzéketlenek vagy tudatlanok a kép architektúrájával és anyagiságával (részben ezt értem egyébként “sűrűségen”) kapcsolatban.

E kritikai szempontok ellenére az összeállított fényképanyag nem alkot — legalábbis az említett intézményes tudományágak terminológiájával — megnevezhető irányzatot. Alkotóik színképe pedig tágabb lesz az illendőnél, éppúgy lesz köztük csillagászati árfolyamú kanonikus kortárs és klasszikus, mint vasárnapi magánművész. Ám remélhetőleg így is kiviláglik majd az egészből a remekművek és gyönyörű látomások talán nem is annyira láthatatlan szálakkal összekapcsolódó, és kultúránkban mélyen alulképviselt, ennek ellenére folyamatosan gyarapodó vonulata.

Vezérfonalként így inkább egy művészi és ennélfogva önkényes ismérv szolgál. A címmel ugyanis André Kertész egy megjegyzésére utalok, aki 1912. június 24-én azt írta naplójában a kontaktkópiával készült fényképről, hogy “parányi kép, de éles”, melyet az ember “végtelenül sokáig képes bámulni”. Az expozíciót tehát a fényképpel töltött időtől az idővel telített fényképen át a fénnyel teljes képidőig terjedő spirituális természetű gondolati tér alkotja.

Ezt nevezhetnénk a fényképészet önálló terrénumának, különleges sajátságának.

Előadásom anyaga nem kis részben e blog tükre is lesz, melynek alig több mint egy éve alatt 139 bejegyzés született fénykép hívószó alatt, és ahol lényegében ugyanezen elvek szerint folyik a naplózó szemlézés.

(A Mesteriskoláról: élő weboldala nincs, egy régebbi itt látható. Info még itt. Ez egy semmilyen akkreditációval nem rendelkező, hallgatóitól és oktatóinak pénzt nem kérő és juttató, pályázatokból önfenntartó elitképzés, mely magas értékkel rendelkezik építész körökben.)

Téli álom

2007 május 14 Hétfő

Douglas DreamingGeorge Ciardi gyönyörű sorozata természetes, fényes, jelszerű; “szinte semmi”. Itt is. A korábban gyárban dolgozó alkotó művei továbbá itt és ott.

George Ciardi: Road in Snow

George Ciardi: Road in Snow
Douglas Dreaming

Irományrománc

2007 május 13 Vasárnap

Kissé érzéki kompozícióba formázott iratkötegek Veronica Bailey Postscript és 2 Willow Road című sorozataiban: itt, ott és amott.

Veronica Bailey: Awakening kiss (2005)

Veronica Bailey: Awakening kiss (2005)
Postscript


Persze részletesen indokolt, hogy kiknek a levelezése van ott és miért — egy-két magyar vonatkozás, Gundel vagy Goldfinger Ernő építész neve is szóba jön (PDF, 519 KB) —, de enélkül is elég szép az egész.

vö. Zupcu, Barer.

Élettérvesztőhely

2007 május 12 Szombat

Pilinszky: Vesztőhely télen


Michael Schnabel: Elephants, Basel (2001)

Michael Schnabel: Elephants, Basel (2001)
The Cage series


Természet vagy építészet? Rezidencia vagy börtön? Kívül vagy belül? Ember, állat? Michael Schnabel megrendítő sorozata üres ketrecekről. Itt és itt is.

Tájképben is erős, miként a fekete Hegyek (több részben itt: 1-2-3-4-5-6-7) és a Víz 1 és 2 mutatja.

Egyéb fényképei továbbá emitt nézegethetők.

vö. Yannick Demmerle hasonló tárgyú és felfogású sorozata (2002).

Demmerle: Untitled

Yannick Demmerle: Untitled (2003)

Iskola

2007 május 11 Péntek

Fegyelmezett terek: Anne Kathrin Greiner saját iskoláiba látogat vissza a fényképezőgépével. Itt és itt is.

Anne Kathrin Greiner: grundschule luetzelsachsen, 1982-1986 (2/11)

Anne Kathrin Greiner:
grundschule luetzelsachsen, 1982-1986 (2/11)

disciplined spaces: aspects of three german schools (2002)

Mori

2007 május 10 Csütörtök

Memento mori: Kiriko Shirobayashi fényképei.
Emlékeztetni: nem mire, hanem hogyan. Hogyanból lesz a mi.
Művei itt is.

Kiriko Shirobayashi: Memento mori

Kiriko Shirobayashi: Memento mori sorozatból